Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vicces Pali bácsi.

A  vicces Pali bácsi.

                                   Egy régi humoros eset

             A második világháború befejezésével  nem értek véget azonnal     a háború okozta problémák – mindenből hiány volt. Újra kellett építeni mindent, amit a háború és keresztülvonuló front tönkretett vagy használhatatlanná tett. Ez nem kis feladatokat rótt a lakosságra. A szakemberek, akikből szintén kevés volt, gyakran kiküldetésben dolgoztak, távol a lakhelyüktől. Abban az időben az elszállásolással is gond volt. Az a kevés szálloda, ami átvészelte a nehéz időket,  reménytelenül foglalt volt. A szerencsésebbeket el tudták szállásolni az irodahelyiségekben, amit a főnök jóvoltából birtokba vehettek egy-két éjszakára. Nem kellett sok, egy-két matrac, esetleg egy rozoga, jobb időket megélt heverő. Mégis jobb volt, mint fagyoskodni a vasúti váróteremben. Egy ilyen szükségelszállásolásnak szolgáló irodahelyiségben játszódott le ez a ma már feledésbe menő történecske.

Az idősebb kollégák visszaemlékezése szerint nem messze a Magas-Tátra bérceitől egy telekommunikációs központban szolgált egy idősebb szakmunkás, bizonyos Pali bácsi, akinek mindig tele volt a perselye viccekkel, ugratásokkal. Könnyebb volt a lelke, ha valakit valamilyen huncutsággal megtréfálhatott. Ezek többnyire ártatlan tréfák voltak, nem sértők, senkit nem bántott meg velük. A végén a beugratottal mindketten jót mulattak.

Pedig Pali bácsi élete nem volt rózsás. Otthon az örökké migrénes, betegeskedő felesége mellett ott volt a magatehetetlen gyermeke, akiről neki is gondoskodnia kellett. Valószínűleg a tréfával kompenzálta azt terhet, ami a privát életében ránehezedett.

A telekommunikációs központnak, tekintettel fontos stratégiai küldetésére, éjjel-nappal üzemképesnek kellett lennie. Ezért minden központnak volt egy helyisége, ahol az éjjeli szolgálatos szerelők, ha a viszonyok megengedték, lepihenhettek, és ha valamilyen műszaki probléma felmerült, azonnal be tudtak avatkozni. Ezeket az alkalmi szállásokat előszeretettel használták a vezérigazgatóság szolgálati úton levő alkalmazottai. Abban az időben nem voltak finnyásak a magas beosztású hivatalnokok, kiket nem lágyan cirógattak a háború szelei. Természetesen maga a főmérnöki úr sem vetette meg ezt a lehetőséget. Egy alkalommal, amikor éppen Pali bácsi volt az éjjeli szolgálatos, a főmérnök, aki átutazóban volt, ezt a lehetőséget használta ki elszállásolásra, pláne mert ebben a kis helyiségben nem zavart senkit a technikai berendezések zaja.           Pihenőre térés előtt még egy kicsit elbeszélgettek. Az éjszaka mindennemű zaklatástól mentesen telt el. Reggel viszont kínos meglepetés érte az ébredő főmérnököt. Közvetlen az ágyánál a földön emberi ürülék volt. Ráadásul használt toalettpapírral és kis vizes tócsával társulva. A főmérnök úr először  azon töprengett, van-e joga utasítást kiadni e valami eltávolításra. Ugyanakkor kellemetlen helyzetben érezte magát, mert könnyen gyanúsítottként jöhetett számításba, ami nem tett volna jót a tekintélyének.

Pali bácsi oldotta meg a botrányos helyzetet, mert ravaszul az ajtó mögül hallgatózott, és várta az ébredő reakcióját. Majd kopogott és benyitott, és megjátszva az ámulatot kérdően a földre mutatott. A szegény főmérnök szégyenében szóhoz sem tudott jutni. Közben Pali bécsi odalépett az ágyhoz, és széles lendülettel felkapta az agyagból készült és befestett  atrappot. Ki más, mint ő rendezte az egészet az éj folyamán.

Ezzel le is zárult a kínos közjátéknak induló szituáció. Mind a két fél jót mulatott az eredeti huncutság felett.

Somorja, 2014. 7. 23.                                         

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.