Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csallóközi bácsi találkozása Lightning nehéz vadászgéppel

         Maholnap megemlékezünk a második világháború végének hatvankilencedik évfordulójáról. Sokunkat kísértenek még a szörnyű emlékek. Néha kis esetek-események is mélyen belevésődtek az emlékezetünkbe. Itt most egy látszatra bagatell esetre emlékszem vissza, ami, azt hiszem, egyedülálló.

 

    A csallóközi paraszt bácsi találkozása Lightning nehéz vadászgéppel.

 

         Háború volt, de a javából. Folytak a csaták földön, vízen, víz alatt  és levegőben. A modern technikai vívmányok besoroltattak a katonai harcászati eszközök közé. Így a 20. század egyik nagy vívmánya, a repülőtechnika is derekasan kivette részét a háborúból. A sebesültek, az élelem, az emberek és sok másnak a szállítása eredeti úton nagyon nehezen lett volna megvalósítható. És a hadi gyilkoló fegyvereké. Negyvennégy nyarán az Amerikai Egyesült Államok és szövetségeseinek légiflottái nap mint nap látogatták és uralták Közép-Európa légterét. A nehéz, négymotoros bombázók nagy magasságban vonultak keresztül a mi légterünk felett, a földről nézve vastag fehér kondenzcsíkot hagyva maguk után. Annak ellenére, hogy a nehézbombázók védekező gépfegyverekkel voltak felszerelve, ezek nem védték meg őket a rájuk támadó vadászrepülőktől – kénytelenek voltak a vadászrepülőgépek "támogatását élvezni". Ezek a vadászgépek amellett, hogy védték a kíséretükre bízott bombázókat, saját egyéni akciókat is végeztek, ha éppen nem kellett felvenni a harcot a hazájukat védő vadászrepülőgépekkel, amelyek pilótáinak bátorságáról és  tudásáról elismerően nyilatkozott az amerikai repülők személyzete. Tekintélyt harcoltak ki a fehér keresztes felségjelet hordozó magyar Messerschmittek.

Egy alkalommal, amikor nem háborgatták a bombázókat, és nem volt mit védeni a kísérő vadászgépeknek, az egyik kéttörzsű P-18 Lightning vadászgép pilótája egyéni vállalkozásba kezdett, és mélyrepülésbe ment célpontot kutatva. Ráakadt egy csallóközi parasztbácsira, aki az egy pár ökrével a földjét szántotta. A repülő, számunkra ismeretlen okokból, támadást színlelő mélyrepülési manőverbe kezdett. Az amúgy nyugodt természetű igavonó állatok a repülőgép ismeretlen zajára megtorpantak, de nem kezdtek menekülni, mert mindjárt ott termett fejüknél a gazdájuk, aki ebben megakadályozta őket. Mint az első világháború volt katonája, későbbi bevallása szerint, várta a folytatást, hogy mikor szólalnak meg a vadászgép fedélzeti gépfegyverei. Ez azonban elmaradt. Lehetséges, hogy csak egyszerű emberi kíváncsiság vezette a pilótát, vagy kamaszos ötlettel meg akarta ijeszteni a védtelen civil célpontot. Most már teljesen mindegy. A pilóta gépével még leírt egy kört, és nagy ívben távozott, mint aki jól végezte dolgát.

A háború kellős közepén viccnek is túl

 horrorosnak számított ilyen művelet. Ki tudhatta, mi a pilóta szándéka? Ez az eset haláláig a bácsi emlékezetében maradt. Szívesen, kicsit kiszínezve mesélt róla hosszú éveken keresztül a fiatalabb generációnak.

Somorja, 2014.04.14.                                              Puss Rudolf                             

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.