Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyarországi forradalom

A magyarországi forradalom

          Ez egy idős férfi visszaemlékezése, aki éppen akkoriban töltötte kötelező katonai szolgálatát. Ilyen szemszögből nézve tudtommal még nem jelent meg írás.

Katonánk csallóközi születésű fiú, aki akkor mint altiszt szolgált az úgynevezet néphadseregben. Épp kimenőre készült, amikor magához kérette az egység parancsnoka. Ez gyakori dolog volt. A nagy meglepetés akkor érte, amikor a parancsnoka röviden közölte vele, hogy Magyarországon kitört az ellenforradalom, s hogy az információ bizalmas, ne szóljon senkinek a legénységből, a kimenőn a városban legyen óvatos, és ha valami rendkívülit tapasztalna, azonnal jöjjön vissza a kaszárnyába. A katona szóhoz sem tudott jutni az ámulattól. Eddig másról sem hallott, mint a népi demokratikus tábor szilárdságáról és szilárd védőpajzsáról, a néphadseregről.

A kimenőn a város megszokott, lanyha egyhangúságával élte az életét. A párt által irányított híradások nem engedték a nyilvánosság elé a számukra kellemetlen híreket. Ám nincs titok, ami egyszer napvilágra ne kerülne. A nyugati rádióadók éterben történő zavarása ellenére sem  lehetett megakadályozni a hírek terjedését. Végül a párt szószólója a saját szája íze szerint röviden tudatta az ország dolgozó népével a történteket, természetesen Nyugatról irányított ellenforradalomnak nevezve. A katonai alakulatoknál szigorú szabályok léptek életbe, szűkítették a kimenőket, a szabadságokat teljesen beszüntették, és megerősítették az őrséget teljesítő legénység  létszámát. Eddig nem őrzött épületeket is bevontak az őrzött objektumok közé.

A egész hadsereget nagyon rossz időben érte a forradalom. Az úgynevezet öreg katonák éppen azokban a napokban szereltek le. Ez a legénységi létszám felét képezte. Az újoncok még nem vonultak be, de ott is, ahol bevonultak, még az alapkiképzésen sem estek át, így teljesen hasznavehetetlenek voltak. Az ország vezetősége félt a forradalom  terjedésétől, tartott tőle, hogy a hullám átcsap a határokon. A felső körök fontolgatták a leszereltek visszahívását.

A tisztek megváltoztak. Olyan benyomást keltettek, mintha félnének a forradalomtól. Az alakulat elhárító tisztje eddig nem ismert buzgósággal forgolódott a legénység közelében. Nyilván hallgatózott, igyekezett felmérni a hangulatot, és mint kémelhárító tette a dolgát. Csalódás érte, mert a déli határról származó fiúk (volt belőlük jó pár) az egymás közti  társalgásban az anyanyelvüket használták, amit ő nem értett. Az itteni párt felügyeletével kiadott újságok a forradalmárok rémtetteivel ijesztgették az olvasókat. De a leleményes híradósok most is találtak megoldást: az alakulat híradós kocsijában hallgatták a határon túli legális rádióadók híreit, a tudósításokat a harcokról és a reménytelen katonai vagy diplomáciai segítségkérésekről a nyugati hatalmaktól. Mint tudjuk, a Nyugat süket maradt, mert itt nincsenek kőolajkutak.

Az egész alakulatnál egyetlen viszonylag nyugodt hely volt, a napokban bevonult újoncok alapkiképzőhelye. Védelmi  akciókba ugyan még nem vonták be őket, de mint újoncokat fizikailag alaposan meghajtották, nem volt  idejük a forradalomról elmélkedni.

Egy magas rangú tiszt elejtett szavaiból tudták meg, hogy a déli határra vezérelt alakulatok szabályos harcászatra készülve, beásva a lövészárkokba, éles lőszerrel ellátva várták az események alakulását. Nagy volt a félelem az uralkodó osztályban, mert mi lenne, ha a határokon átcsapna a forradalmi hullám, vagy ha az elégedetlen nép követné a  szomszédok példáját. A igazság érdekében meg kell említeni, hogy igen, nálunk is voltak kisebb helyi, elszigetelt megmozdulások a nehézipari körzetekben, de ezeket azonnal likvidálták. A hadseregben is akadtak, akik szimpatizáltak a forradalommal, és rész akartak venni benne, természetesen a forradalmárok oldalán. Ezeket a kihágásokat a hadbíróság csendben intézte el, a legkisebb publicitás nélkül.

Mint közismert, a magyar forradalmat-felkelést eltaposták a nagy barát által küldött tankok vaslánc talpai. Ezáltal megszűnt a félelem, és minden visszaállt a régi kerékvágásba. A szájhősöket, akik a legjobban meg voltak ijedve, kitüntették, nemcsak a hadseregben, hanem a civil szférában is.

Somorja, 2014. 10. 17.                                                       Puss Rudolf

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.