Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adj, Uram, békét.

                           Adj, Uram, békét

         Hányszor hangzik el nyelvükön a szentmisén e rövidke mondat, melynek nem is érezzük a mélységét. Valahogy ez is mindennapivá vált, mint sok más körülöttünk. Mert hála a Mennyek Urának, már hetven éve békében (bár nem békességben) élünk. De nem lehet meg nem említeni e napokban a kerek évfordulóját annak, hogy itt, Európában a barbár vérengzés békeszerződéssel – a kapituláció aláírásával véget ért. Ma már nagyon kevesen élnek azok közül, akik ezt a történelmi napot átélték. Annál értékesebbek a személyes visszaemlékezések, amelyek egy bizonyos személy vagy személyek szemszögéből  közelebb hozzák a történteket.

Röviddel a békekötés előtt közismertté vált, hogy minden, ami e borzalmas háborúval összefüggésben van, lassan a vége felé közeleg. Véget értek a borzasztó légitámadások és a velük járó rettegés a légoltalmi óvóhelyek mélyén.

Az információk, főleg vidéken, nagyon hiányosak voltak a harcok folyamán megsérült és elpusztult híradástechnika hiánya miatt. A bevonuló hadsereg bevonta a civileknél üzemelő rádiókészülékeket. Ott, ahol a megszálló Vörös Hadsereg állomásozott, a lakosság némi információhoz jutott. Egy érdekes példát ragadnék ki, az akkori amerikai elnök, Roosevelt halálhírét. Hogy hol vannak frontvonalak, hol dúlnak még az utolsó reménytelen harcok, nem tudtuk. Egy éjszaka, melynek dátuma minden történelemkönyvben megtalálható, kézifegyverekből szörnyű lövések zajára ébredtünk. Az első rémes gondolatunk az volt, hogy visszatért a front. De a valóság más volt: a moszkvai központi rádió adója a moszkvai időszámítás szerint éjfélkor ünnepélyes hangon tudtára adta az egész világnak, hogy győzelemmel véget ért a háború. Ez indította el e nagy örömmámort, mely egész nap tartott. A hangszórókból szóltak a csasztuskák és az akkori sláger, a Katyusa. Nemcsak a katonák örültek, hogy végre hazajuthatnak, és megláthatják évek óta nem látott családjukat, hanem örült a lakosság kicsije-nagyja, mert olyan valami érkezett meg, amire már nagyon vártak. Mindenki vidáman és nagy reménnyel várta a katona apa, férj hazatérését. Megszületet a BÉKE, de nem a békesség.

De végeredményben mindenki csalódott. A katonák, akiket otthon helyett Szibériába telepítettek át, vagy mint megszálló egységek maradtak távol a hazájuktól. És a mi szeretteinkre hazatérés helyett többéves fogság várt. Az emberek között megbékélés helyett faji-nemzeti gyűlölet lángolt fel. Egy politikus, aki a háború elől gyáván külföldre menekült, most egy kormányrendelettel egyik napról a másikra több százezres kisebbségeket jogfosztottá tett és háborús bűnössé  nyilvánított, a kis pólyás gyerektől az idős falusi néniig, aki azt sem tudta, mi fán terem a politika. Közhivatalnokok és tanítók ezreit bocsátották el. Megszűnt az anyanyelven való oktatás és a nyelv közéletben való alkalmazása. Akik ezt megszegték, azokat nemegyszer inzultálták. A kényszerkitelepítések, deportálások a határon túlra mindennapossá váltak.  A bűnösnek kikiáltott kisebbségek kárára elkövetett vagyonelkobzásokat, ún. államosításokat bírói ítéletek nélkül hajtották végre. Az állam a templomi szertartásokat nyelvét is igyekezett befolyásolni. De ekkor is akadtak bátor lelkiatyák, akik kiálltak hívő népük mellett. Volt, ki messze, kényszerkitelepített hívei után utazott, hogy lelki vigaszt nyújtson és reményt öntsön az elcsüggedt, reményvesztett lelkekbe. Vagy a szentmise résztvevőit megsiratta a prédikációjával,  amikor a kitelepítés előtt állókat búcsúztatta.

Minden megalázó intézkedés ellenére a remény mécsese, ha halványan is, de pislogott az annyit tiport nép előtt. A fagy nagyon lassan oldódott fel, és e szegény népre jobb napok  virradtak. Az idő a legjobb gyógyító, mindenre a feledés fátylát borítja. Most sem kesergésből írom ezt, vagy bosszúvágytól vezérelve, mert ez messze áll tőlem. De ne feledjük a rosszat, a gonoszságot, hogy ne ismétlődjön meg. Figyeljünk oda jobban a törékeny békére, amelyben pillanatnyilag élünk. Adja az Úr, hogy így legyen sokáig.

Somorja, 2015. 4. 24.                                                     Puss Rudolf

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.