Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akit a kis Jézuska hozott

                              Akit a kis Jézuska hozott                                         

          Szent karácsony hetének utolsó napján igazi téli reggelre ébredt apraja-nagyja a háznak, és nemcsak a háznak, hanem az egész falunak. Egész éjjel hullott a hó, úgyhogy reggel bőven volt mit eltakarítani. A mi gazdurunk is nagy lendülettel szabadította fel a kiutat az ház udvaráról a behavazott utcára. Bent a házban a fiatalasszony, a gazda felesége áldott állapotban volt, az utolsó napokban, ha nem az utolsó órákban. A férj nagyon jól tudta, hogy minden pillanatban jöhetnek a szülési fájdalmak. Ezért igyekezett mindent előkészíteni, hogy azonnal rohanhasson a bábaasszonyért. Mindez még akkor történt, amikor az anyukák otthon szültek.

Még jó, hogy az anyja is velük volt. Ez a tapasztalt özvegyasszony hat gyereket szült és nevelt fel. Most, mint ahogy faluhelyen mondják, fél szemmel a fiatalasszonyt figyelte. Nem az a fajta idős asszony volt, aki minden lében kanál, és mindenkit igyekszik kioktatni. Feleslegesen nem fecsegett, nem úgy, mint tegnap a szomszédasszony, akinek pletykás szája be nem állt. Állandóan  olyanokat beszélt, amivel a szegény fiatalasszonyt halálra rémítette. Szerencsére bejött a házigazda, aki a kedves szomszédasszonyt már nemegyszer helyretette, pláne akkor, amikor a tűzhelyen az edények fedelét is megemelte, sőt szemtelenül bele is kóstolt az ételbe. Ezzel megrövidült a szomszéd vizitje. Ma a nagy hónak köszönhetően nem jelent meg. Ő nem, de a szülési fájdalmak igen. Lassan, de egyre erősebben.

Az anya kikiáltott a fiának, aki azonnal bent termett. A vajúdó fiatalasszonyt befektették a tisztaszobába. Ezalatt a kis szolga befogta a lovakat a szán elé. Ő is felült a gazda mellé hóhányó lapáttal felfegyverkezve, ha szükséges lesz utat törni a nagyobb hóakadályoknál. A bábaasszony a közeli kisvárosban lakott. Az út gyorsan eltelt. A lovak ugyan prüszköltek, de vidámon siklott a nagy szán a friss havon.

A bábaasszony, mint minden szülésznő, összecsomagolva mindig útra készen állt. Még magára kapott valami melegebb felsőt, és uccu, gyerünk. A lovak is vidámabban vágtattak hazafelé. Ezeknek az okos állatoknak könnyebb teher volt a vidáman sikló szán, mind a kerekes szekér. Otthon gyors bemosakodás következett, egy kupica szíverősítő, és a férfinép előtt bezárult a szülőszoba ajtaja. Az örökké rohanó idő nagyon lelassult.

Közben az utcán a házak előtt megjelentek az apró medikások  és betlehemesek, majd ezek után egyre többen az idősebb gyerekek. Aki ilyet legalább egyszer átélt, amikor a falunak mindig más szögletéből száll az ének a magasba, örökké emlékezetében marad. Nincs ember, aki el nem lágyulna ennek hallatára.

Ekkor a földi élet kezdetét jelentő gyereksírás tört elő a szülőszobából. Fiú! Fiunk van, a Jézuska ajándéka! Ő hozta, mi meg örvendezünk. Erre, mintegy ostorsuhintásra, a szülőszoba ablaka előtt felzendült a helyi eladósorba lépő lányok szívből jövő éneke: "Fel nagy őrömre, ma született, aki után a föld epedett..." A boldog szülők és jelenlévők szemei nem maradtak szárazan.

Somorja, 2014. 12. 1.                                             Puss Rudolf

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

purstudo@mail.t-com.sk

dudu,2015.01.08 13:45