Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ártatlan kis mesék.

 

                                                     Ártatlan kis mesék

  

         Minden mese, legyen az a nép ajkán termett vagy az író fantáziájából létrejött történet,  mindig meg nem történt esetet regél el.                  

         Ilyen kedves mese vagy inkább füllentés az, hogy ki hozza, és honnan, a karácsonyfát. Ezt nem kell részletezni, mert mi is voltunk kisgyerekek.

       Az ateisták felfogásában a Jézuskát és az angyalkákat a Télapó és a szánkóba fogott rénszarvasok váltották fel. A lényeg az, hogy akárki is a szállító, minden esetben egy mesebeli lény, nem pedig a szülők vagy a tanítók. Ez adja a karácsony misztériumát.

       Kisgyerekkorom legboldogabb időszaka volt (mint talán mindenkinek), amikor megláttam a fényárban ragyogó, karácsonyi díszekkel feldíszített fenyőfát. A karácsonyfa mindenkire titokzatos hatást gyakorol, hiszen csak valamilyen szép környezetből származhat. Nem kellett hozzá nagy rábeszélés, hogy elhiggyük, ez a gyönyörűség valami más világból származik, és valami földön kívüli lény hozza a lakásunkba.

         És mi, kis gyerkőcök sziklaszilárdan hittük, hogy a karácsonyfát az angyalok hozzák a mennyből. Nagyon nagy kár, hogy az, amit hittünk, egy rossz napon semmivé foszlik.          Mindig akad egy „jóakaró”, többnyire idősebb gyerek, aki nagyon szívesen elárulja a nagy titkot. A felnőttek örömére továbbra azt a látszatot keltettük, hogy még elhisszük, hogy angyalkák hozzák a karácsonyi fenyőfát.

       Hasonló volt a helyzet a Mikulással-járással is. Az ünnep előestéjén egy-egy felnőtt beöltözött Szent Miklós püspöki ruhájába, és aki a kísérője volt, ördögnek, krampusznak maszkírozta magát. A Mikulás szeretetre méltó, komoly alakját az örökösen fickándozó ördög követte, derekán a csörgő lánccal és kezében az elmaradhatatlan virgáccsal. Mindenki, a gyerekek apraja-nagyja tudta, hogy ezek falubeliek, akik Mikulásnak és ördögnek öltöztek be.     De maradt az éjszaka érkező igazi, titokzatos Mikulás, aki a szépen kifényesített lábbelikbe rejti az ajándékot.                                       

         Másnap reggel a fürgébben ébredő gyerekek lázasan kutatták, hogy hová rejtette el a Mikulás az ajándékokat. Ez a mikulási ajándékokat hozó mesécske szintén beleillett a karácsonyi légkörbe, mindig úgy hatott, mind a karácsonyi ünnepek előjátéka.  Ki más, mint a gyerekek tudták legjobban, hány nap van még hátra karácsonyig, illetve hányat kell még aludni a karácsonyestéig. Számolták a napokat, és számolják még ma is, annak ellenére, hogy ki melyik variációt hiszi el. Mert a végcél a lényeg, a ragyogó díszbe öltözött fenyőfa és ami alatta található

         Nagyon sajnálnivalók a kicsi gyerekek, akiket a múltban is, és most is megfosztanak egy szép mese illúziójától. Mekkora szép tündérvár omlott össze a kisgyerekek szívében-fejében azzal, hogy valaki vagy valakik a legkisebb tapintat nélkül felvilágosították őket arról, hogy ami a karácsonnyal kapcsolatban történik, nem igaz, és nem más, mint füllentés. Akkora sokkhatása volt mindig ennek a leleplezésnek, hogy volt, aki sírógörcsöt kapott, és továbbra is meggyőződéssel állította, hogy neki igenis angyalkák hozzák a fenyőt és az ajándékokat.

Lám, egy kis jóindulatú, mesébe rejtett hazugság mily nagy örömet tud nyújtani! Ezért lehetőleg most sem, de a jövőben sem, ne romboljuk le a gyerekek illúzióit. Ebben a nem normálisan rohanó világban a felnőtteknek is jólesik megpihenni, kikapcsolódni egy mese erejéig. S visszapillantani a régmúlt, ma csak szépnek tűnő gyerekkorra.

 

Somorja, 2013. 10. 28.                                                          Puss Rudolf

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.