Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egypedálos bicikli

                     Az  egypedálos bicikli

                       Minden háború nagyon sok fájdalmat, szenvedést hordoz magában. De akadnak történetek, amiken csak mosolyogni lehet. Egy ilyen elmesélek.

Béla barátunk furfangjáról szól, aki hadirokkant volt. A keleti fronton szerzett sebesülése miatt amputálták az egyik lábát a térde alatt. Közlekedni csak mankóval vagy protézissel tudott. Ha fennállt annak a veszélye, hogy elviszik valami közmunkára, lecsatolta a műlábát, így aztán már nyugton hagyták. Ez nagyon jól jött a frontátvonulás utáni zavaros napokban is.

Akkoriban nemcsak zavaros volt az élet, de semmilyen információterjedés sem volt. Mindenki bizonytalanságban élt, mert nem tudott semmilyen hírt a távolabbi ismerősökről és rokonokról. Nem működött a posta, telefon. Maradt a személyes látogatás, ami szintén sok veszélyt rejtegetett, mert a civil lakosság számára természetesen semmilyen közforgalmi jármű nem létezett. Lovas fogattal utazni is nagyon veszélyes volt, mert a katonaság elvitte a fogatot kocsistul, lovastul. A kerékpárokra direkt vadásztak a felszabadító hadsereg tagjai. Így maradt hát az apostolok lova, a két láb. És ekkor született Béla barátunk furfangos ötlete. A kerékpárján azon az oldalon, ahol a rokkant lába volt, leszerelte a pedált tartó hajtókart. Helyette egy vastartót szerelt fel, amin a rokkant lábát pihentette. A másik oldalon megmaradt a hajtókar a pedállal. Hogy használható legyen a kerékpár, a pedálra egy kengyel szerelt, aminek segítségével felfele is tudta működtetni a hajtókart. Így keletkezett egy életképes, egy lábbal   hajtott jármű. A próbaút is ezt igazolta. Eleinte ugyan nagyon szokatlan volt, de gyorsan el lehetett sajátítani e hajtási módszert.

Béla barátunk elhatározta, hogy nagyobb távolságon is kipróbálja a kerékpárját – meglátogatja a kilenc kilométerre élő anyósát, hogy tudomást szerezzen hogylétéről. Felpakolta a szükséges útravalót, és útnak indult. Egyszer csak eléje pattant egy katona, és erélyesen leállította. Davaj szudá szavakkal követelte a kétkerekű járművet. El is érte a szándékát, és fel is pattant rája. Csúfos esés következett, mert nemcsak ilyen átváltozott járművön, de egy normálison sem nagyon tudott közlekedni. A sikertelen próbálkozás után csúnya káromkodással feltápászkodot és odábbállt. Barátunk csendben mosolygott a bajsza alatt, majd szép csendben továbbállt, vigyázva, hogy el ne árulja a kerékpár használatának titkát.

Szerencsésen meg is érkezett az útja céljához, ahol nem kellett semmiféle incidenstől félnie: az ott levő repülőtéren szolgáló katonák a hadsereg elit részéhez tartoztak. Amellett több tiszt is tartózkodott az utcákon, ami szintén hozzájárult a közrend fenntartásához.  Mindenki megcsodálta a lényeges átalakítást és annak hatékonyságát. Ez is fényes példája volt az emberi  leleményességnek.

Az anyósék, hála az Istennek, szerencsésen átvészelték a front átvonulását, úgyhogy megnyugtató hírrel térhetett haza. A visszaút szintén zökkenésmentesen ment végbe.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.