Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ellopott májusfa.

                                                  Az ellopott májusfa

  

          Az év ötödik hónapja – időjárása akár hideg és esős, akár kellemes, tavaszi, majdnem nyári – a legszélsőségesebb légköri viszonyok mellett is a legszebb hónapnak számít. Amikor teljes erejéből ébred a természet, ez a majálisok és más népi vidámságok hónapja. Még emlékezetünkben él, mikor a közelmúltban igyekeztek politikai célokra felhasználni május havát. A tomboló csinnadratta alatt mindenki vágyott egy kis kikapcsolódásra délután, a természet ölén. A kisebb vidéki városokban mindig tudtak értékes majálishangulatot teremteni a hó első napján. Ebben a faluk sem maradtak el. A táncmulatságok megrendezése nem volt probléma. Ügyes szervezők mindig akadtak.

A nap és a hónap koronája a májusfaállítás volt (illetve még ma is az a hagyománytisztelő falukban). Történt egyszer egy nyugat-csallóközi faluban, valamikor a késő éjszakába nyúló estén, amikor a központi májusfaállítás befejezésével a részt vevő legények a helybeli kocsmában öblögették munkában kiszáradt torkukat. Nem várt látogatókat kaptak – a jó viszonyban levő szomszéd falu legényeinek egy csoportját. A vidám társalgás folyt tovább, kibővítve a váratlanul betoppant vendégekkel. Mint ilyenkor szokás, élcelődni kezdtek, hogy kinek a májusfája magasabb, szebb, díszesebb. No, majd reggel meglátjuk, most koromsötét van. Ebben állapodtak meg.

Gyanút keltettek a vendégek azzal, hogy szokatlanul bőkezűen fizettek. Közben egy szemfüles helybeli legény felfedezte a vendégek turpisságát: a kocsma előtt hagyott biciklik egyikén finoman elrejtve egy fűrészt. A kedves vendégek szándéka nyilvánvaló lett. Ki akarják vágni a helybeliek fáját, sőt talán el is vinni. A helybéliek kivárták a szomszédok távozását, és a kiagyalt terv szerint most ők tették tiszteletüket náluk. Természetesen megvárva, amíg minden elcsendesedik, s nyugalomra térnek. Csendben odalopakodtak a szomszéd falu májusfájához, és szép csendben kivágták. Ez munka kisebbik része volt. Ha már valamit eltulajdonítottak, azt el is kellett szállítani. A nagy tervezésben erre nem gondoltak. Semmilyen szállítóeszköz nem jöhetett számításba, így maradt a puszta emberi erő. A legények vállukra kapták a hosszú jegenyefát. Senkinek nem árulták el, hogy hányszor tartottak kényszerpihenőt. Mindenesetre nem kis teljesítmény volt az, amit véghezvittek.  Hazatérve a falujukba minél előbb igyekeztek megszabadulni súlyos terhüktől, ezért a legközelebbi leányos ház előtt megállak, és nekiláttak az ellopott májusfa felállításának.

A helybeliek azonnal nem is vették észre az új szerzeményt, annál inkább a kárvallott szomszédok. Logikus következtetéssel azonosították a lehetséges tetteseket. Elég volt egy kis terepszemle a közeli környéken, és megtalálták az elveszett, most már megtépázott büszkeségüket. Május hó első napjának kora reggelén lógó fülekkel, csendesen, minden feltűnést kerülve eljöttek a májusfájukért. Ebben a tettükben nem akadályozta meg senki őket, hiszem a sajátjukért jöttek. Amilyen csendben jöttek, olyan csendben rátették a kiszerelt fát a magukkal hozott lovas kocsira, és hazaszállították.

Természetesen a helybeli ludasokból senki sem mutatkozott. Láthatatlanná váltak, meghúzódtak az utcakapuk mögött, és onnan figyelték a szégyentől majdnem elsüllyedő szomszéd legényeket, akiket ennél nagyobb szégyen nem érhetett.

Utólag megjegyzem, hogy a májusfa a falu legényei számára olyan szimbólum volt, mint a hadseregben a század zászlója. (Ha a katonai alakulat zászlaja, ne adj’ Isten, az ellenség zsákmányául esett, állítólag az egész tisztikart hadbíróság elé állították. Az alakulatot pedig feloszlatták, a legénységet más alakulatokhoz sorozták be.) Ezen az eseten csámcsogott a falu apraja-nagyja és a közeli települések lakói is. De semmilyen harag vagy incidens nem keletkezett belőle, mindenki úgy vette, mint egy jól sikerült csintalanságot, legényes ugratást. Mint a régi közmondás tartja, minden csoda három napig tart. Mire megérkeztek a tél közeledését jelző első hópelyhek, már másról csipkelődtek a szomszéd falu legényeivel, és a feledés jóságos homálya lassan befedte ezt a valóban megesett kis történetet.

Somorja, Puss Rudolf

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.