Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egypár szó a búcsúkról

Egypár szó a búcsúkról  

       

             Akkor, amikor a templomunk búcsúját ünnepeljük, felmerül a kérdés, miért nincs olyan búcsú a mi városunkban is, amilyet a kis településeken hagyományosan minden évben megtartanak. Erre a legegyszerűbb válasz talán az, hogy nálunk ennek nincs tradíciója. Pedig, kérem, Somorja mégis egy szabad királyi város volt, nem valami falucska! Ezért szeretnék egypár sort írni a falvakban és egy-két kisebb városokban megtartott templomi búcsúkról. Nem a templom falain belül történőkről (amelyek pontos és egységes liturgiai forgatókönyv szerint vannak megtartva), hanem az azon kívül zajló eseményekről.

Minél kisebb a falu, annál jobban megtartják a faluban, illetve a házaknál a búcsút – még ma is, bár ebbe nagyon beleszól a helység lakosságának etnikai összetétele, amely nagyot változott az utolsó fél évszázad leforgása alatt. Akadnak olyanok, akik nagy lendülettel csatlakoztak új lakhelyűk civil szokásaihoz, és akadnak, akik nem. Főleg a volt városlakóknál és a messziről idetelepedetteknél nem volt szokás a búcsúk megtartása. Pedig az egyházi búcsú mellett ez szép családi ünnep is, mert legalább ilyenkor összejön a rokonság egy része, és jobbnál jobb falatokkal, jó borocskákkal öblögetve vidáman szórakoznak a fehér asztalnál. (Sajnos, sok helyen az ünnepnek ez a része dominál az egyházi szertartással szemben, mert vannak, akik e napon sem teszik tiszteletüket az Isten házában.)

        A búcsút nagy előkészületek előzik meg. Kicsinosítják a falut, megszépítik a házakat és azok környékét. Az egész település felfrissítve várja a nagy napot. Az első fecskék mindig a szórakoztatóipar képviselői: jellegzetes körhintáikkal és mindig recsegő hangosítóikkal már a hét második felében megérkeznek. Birtokukba veszik a szokásos helyeket, és megkezdik az  alkalmatosságok összeszerelését, hogy pár nappal a nagy nap előtt esténként próbaüzemben kipróbálják a működésüket. (De főleg hogy pluszbevételhez jussanak.)

       Valaha, amikor a falusi udvarok tele voltak baromfival és az ólakban híztak a tömésre betett vízi szárnyasok, a búcsú hetének utolsó napjajaiban gőzerővel folyt azok levágása és feldolgozása. Ma már alig itt-ott lézeng egy-egy baromfi – a szükséges konyhai nyersanyagot boncolt baromfi és vízi szárnyas formájában az üzlethálózatokon keresztül szerzik be a háziasszonyok. A régen jól bevált épített kemencéket villanysütők váltották fel. A cukrászsüteményeket sem otthon készítik el, hanem a cukrászüzemből hozzák.

        A táncmulatság helyének elkészítése a legények feladta volt. Ez az asztalok, székek elrendezéséből és a helyiség feldíszítéséből állt. Ott, ahol az évszak és az időjárás megengedte, a szabad ég alatt építették fel a friss, leveles gallyakkal fedett, levelesszínnek nevezett alkotmányt.

      A búcsú napjának délelőttjén kezdtek megérkezni a rokonok és a meghívott vendégek, akik többnyire a háziakkal együtt elvonultak a szentmisére. Utána mi más következhetett, mint a finom ebéd jobbnál jobb falatokkal. Az ebéd fogyasztása közben folyt a társalgás, mindenről, főleg a családi eseményekről. Itt-ott hallani lehetett a szólóban járkáló muzsikusok hangszerének cincogását azoknál a házaknál, ahol beengedést kaptak. Minden téma kimerítése után sor került egy kis mozgásra: megtekintették a kirakodó árusok portékáit meg a körhintásokat. Aki csak tehette, kiment az utcára. A kis séta a faluba arra is jó volt, hogy összetalálkozzanak az ez alkalomból idelátogató, rég nem látott ismerősök és távoli rokonok.

       Délutánra megérkeztek a zenészek is, akik a táncmulatság alatt húzni fogják a talpalávalót. Mikor beesteledett, rázendítettek, és ezzel elejét vette a búcsúi táncmulatság. Lassan a sátoros árusok összepakoltak, csak a körhinta és hozzá tartozó lövölde tartott még egy ideig nyitva. A táncmulatság többnyire hajnalik tartott, akkor a legkitartóbb résztvevők is hazaindultak, hogy kicsit kipihenjék magukat, hogy búcsúhétfőn este új erővel folytathassák a mulatozást. Ugyanis a múltban, de még most is, a búcsúi mulatság két napig tartott. Mindenki, aki munkaviszonyban volt, és tehette, a hétfői, sőt keddi napra is szabadságot vett ki.

Igyekeztem szerény tehetségem szerint bemutatni, hogy falvainkban hogyan ünnepelték, és ünneplik még ma is, a falu templomának búcsúját. Adja az Úr, hogy ez a hagyomány még sokáig fennmaradjon, és ne eméssze fel a modern, globális kultúrgiccs.

   

 

2013. 7. 23.                                                                                       Puss

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.