Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lajos bácsi pofonja

                        Lajos bácsi pofonja

 

             Történt a múlt század ötvenes éveinek elején, amikor tombolt a szocialista átalakulás az egész társadalomban. Évszázadokon keresztül bevált szokások változtak meg egy csapásra. A vasúti vágányokat karban tartó pályamunkásból forgalmista lett, ugyanakkor a jól képzett, vezető állást betöltő egyént egyik napról a másikra segédmunkássá degradálták, csak azért, mert politikailag nem volt az új rendszernek megfelelő. Az egyik technikai középiskola igazgatóhelyettesének egy eléggé szánalmas figurát neveztek, aki a diákoknak bevallotta, hogy azelőtt birkapásztor, segédbacsa volt. Se szeri, se száma nem volt a semmilyen és hasonló képzettségű munkásigazgatóknak.

Ezért nem kell csodálkozni, hogy abban az időben Lajos bácsit nevezték ki az újonnan alapított tyúkfarm vezetőjévé. Ő legalább eredményesen elvégezte a húsvizsgáló tanfolyamot, és ezt gyakorolta. Emellett gyakran hívták négylábú állatokhoz is kisebb egészségi problémák esetében és komplikált elléseknél. Valószínűleg ezért esett rá az állami birtok vezetőségének választása. Mindenekelőtt betanulás céljából részt vett egy tanfolyamon egy mátyusföldi, évek óta sikeresen működő tyúkfarmon. E betanulási időszak leteltével vette át a baromfifarm vezetését. A széles környéken ez volt a tyúktojás nagyüzemi termelésének első létesítménye. Erre még a mi tájainkon nem volt példa.

Minden, ami új és szokatlan, a vicces egyének számára anekdoták közkedvelt forrása lesz. Ebben az esetben is így volt. Egyszer, amikor  Lajos bácsi egy vasutasokból álló csoport mellett haladt el a vasútállomáson, a csoport egyik fiatal tagja kakast utánzó kukorékolásba kezdett. Egyértelmű volt, hogy kinek volt ez címezve. A címzett Lajos bácsi is megértette, aki közismert volt hirtelen, lobbanékony természetéről. Most sem tagadta meg magát: megfordult, és a csúfolódó fiatalember előtt termett. Se szó, se beszéd, és már csattant is a kemény pofon. Mire a jelenlevők és az áldozat felocsúdtak az ámulatból, Lajos bácsi már messze járt. De nem is történt több hasonló incidens, többé senkinek nem volt kedve csúfolódni.

Somorja, 2014. 7. 28.                                      Puss Rudolf

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.