Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lulu úr és a borocska

Lulu úr és a borocska

         Ez a kis történet nem világraszóló esetet ír le, ennek ellenére, mint mondani szokás, megéri a pénzét. Nem a világ nagy magazinjainak kifinomult ízlésű olvasói számára készült.

Lulu úr kinek bácsi, kinek csak egyszerűen  Lulu volt. Mindent szeretett, csak dolgozni és tisztálkodni nem. Egy inget  addig viselt, míg szét nem esett rajta. Ennek is megvolt az előnye – ha nagy ritkán nyilvános járművön utazott, a tisztelt utazótársaság nem préselte rá magát, mindenki diszkrét távolságot tartott tőle. Ha  akadt  ülőhely számára, biztos, hogy senki nem ült mellé. Ő ilyenkor különben nagyon illemtudó volt, sorban felajánlotta a mellette található szabad helyet. De az utazók apraja-nagyja, fiatalja, idősebbje, nők és férfiak valamilyen kifogással köszönve utasították el a felkínált helyet.

Felvetődik a kérdés, miből élt Lulu úr. Először is nagyon igénytelen volt. Lakását, ha annak mondható, az elhalt szülőktől örökölte. Ami a többi dolgot illeti, mint ruházat, élelem, az is elég volt neki, amit itt-ott kapott, amivel megajándékozták. De valami nagyon fontos volt számára, valami, amiért hajlandó volt még alkalmi munkákat is vállalni. Ez a valami nem volt más, mint az alkohol. De ebben sem volt igényes, válogatós. Mindennemű alkohol számításba jöhetett.

Egy alkalommal valamilyen jelentéktelen, apró munkára  kérték fel. Lulu úr jött is az alkoholhoz jutás reményében. Egy kis szorgoskodás után előállt egy fontos követelménnyel: hogy ő már  szomjas, de nem vízre. A ház felnőttei nem voltak otthon, csak a kamaszfiuk, aki azonnal teljesítette az óhaját. Nem sok keresés után talált egy félig megkezdett üveget, melynek tartalma egy kicsit borra emlékeztetett. Öntött belőle egy pohárkával, és megkínálta   a szomjúhozót. A fiú csodálkozására Lulu úr egy hajtásra felhörpintette a pohár tartalmát. Majd a keze fejével megtörölte a száját, és elhangzott a következő mondat: "Ennél rosszabbat sose igyak, öntsél még egy pohárral." És a fiú a kérésre töltött még egy pohárral a megmegtört, kiöntésre szánt borból.

 Somorja, 2014. 11. 12.                          Puss Rudolf

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.